Elkezdtem lefoglalni magam és lassan már csak “szórakozni” jártam fel a társkereső appokra.
Teljesen elengedtem a párkeresés minden formáját, és ekkor ismertem meg Őt, egy játékon keresztül.
Nevezzük B-nek.
B-vel nem igazán indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de mindenképpen említésre méltó, hiszen úgy éreztem megtaláltam a másik felem.
Teljesen az elejétől egy hullámhosszon voltunk, bár az elején nem éreztem, hogy szeretne tőlem valamit, csak viccelődtünk, beszélgettünk, chateltünk, játszottunk.
Aztán szépen lassan megkedveltem, ekkor B elmondta, hogy Ő már az elején teljesen oda meg vissza volt tőlem.
Gondoltam magamban, végre egy férfi, aki vicces, kedves, őszinte, jószívű, családcentrikus, szinte túl tökéletes.
B a húszas évei közepén járt, én meg 30, szóval volt bennem egy kis tartás ezzel kapcsolatban, hiszen akikkel társas kapcsolatban voltam, mind inkább a 40 környékén voltak, de úgy voltam vele, ha ennyire jól megértjük egymást, miért baj, ha fiatalabb.
Nagyon jókat beszélgettünk és eljött az augusztus 20.-a, amikor eljött hozzám az ország másik végéről pár napra, hogy megcsináljon nálam ezt-azt. {Villanyszerelő volt, megcsinálta a hálóban a lámpám, a nagyszobában a klíma alatt a csatornázást, meg egy pár másik dolgot.}
Egy kedves ismerős hozta el, és mikor megláttam, megörültem neki, megdobbant a szívem.. éreztem, hogy ez most valami más lesz.
Megcsinálta a dolgokat, amiért jött aztán elkezdtünk beszélgetni. Annyira természetes volt, hogy itt volt velem, nem voltak ilyen bénázások, ilyen furcsa helyzetek, minden ment a maga útján. Z óta először éreztem azt, hogy el tudnám képzelni, hogy vele éljek itt.
Sokat viccelődtünk, sétáltunk, koktéloztunk az erkélyen, társasoztunk, tényleg mindent csinàltunk abban a 4 napban, ami csak belefért, és megbeszéltük, hogy augusztus 20.-ától egy párt alkotunk.
Viszont eljött az augusztus 23. és el kellett engedjem, véget ért a szabim, őt is várta a munka és a családja. Az útjaink elváltak, de itt hagyta az egyik pólójàt, amit egy halott baràtjàtól kapott, hogy vigyázzak rá addig, amíg újra találkozunk.
Teltek a napok és iszonyatosan hiányzott, üres volt nélküle a lakás. Sokat beszélgettünk, videochateltünk, de az nem volt ugyanaz.
Ő volt az első férfi, akit Életemnek hívtam.
Tényleg Ő volt az Életem, vagy legalábbis akkor ezt hittem..
A legszebb “dolog” volt az életemben. Mindenre azt mondta hagyd, majd megoldjuk. Amit szeretnél, megcsináljuk, megvesszük.
B terveket mesélt nekem arról, hogy milyen lesz a közös életünk, hogy mennyi mindent valósítunk majd meg együtt, és én ittam a szavait.
Eljött a szeptember 11.-e, amikor 2. alkalommal utazott hozzám, ekkor már egy hétre jött.
Azt mondta szeretne találkozni a családommal, hogy szívesen lakna errefele, kellene neki egy légkör változás és én hittem benne, hogy működni fog a dolog, minden olyan olajozottan ment.
Ittléte alatt voltunk a családomnál, találtunk neki munkát, volt próbanapon és minden jól alakul, úgy éreztem révbe értem.
Mindenki megkedvelte B-t, volt egy ilyen kedves, vicces, jó lelkű fiú kisugárzása, mindenkit az ujja köré csavart.
Eljött a szeptember 18.-a, mikor újra el kellett engedjem, ezek voltak a legrosszabb időszakok és a leghosszabbak..
Szeptember 20.-án már kezdődtek a bonyodalmak, de akkor még nem láttam a fától az erdőt. Nem volt pénze, a régi munkahelyét ott akarta hagyni, de nem kapott fizetést, maradt is bent, illetve nem akarták engedni, hogy eljöjjön onnan. Mindenféle munkaügyi papírokkal vergődtek, bevették egy “kezdő” programba is, és emiatt nem tudott “kijelentkezni” onnan.
Annyira sajnáltam ezt a helyzetet, nem akartam, hogy ezen múljon a közös jövőnk. Pénz is érkezett a számlámra, eladta az egyik horgászcuccát, mert nem tudott volna eljönni úgy otthonról, hogy nem rendezte a dolgait. Neki nem volt bankszámlája.
Meg pénzt is kellett utalni.. mert nem volt pénze..
Mielőtt ideköltözött elment még egy utolsó vizsgálatra a háziorvosához, mert cukorbeteg és néha szúrnia kellett magát, ezért elkezdtem én is figyelni a cukros, meg fehér lisztes dolgokra, hogy ne történjen semmi baja.
Szeptember 26.-án végre mellettem volt, és ez mindent megért. Végre megnyugodtam, hogy magam mellett tudhatom, hogy nem megy többet el, hanem marad, itt marad velem.
B-vel minden napom csodálatos volt, hozott nekem virágcsokrot, Életemnek hívott, éreztem hogy szeret.. amikor mellettem feküdt, volt hogy felriadt egy rémálomból, de ott voltam vele, magamhoz öleltem és megnyugodott.. amikor vacsoráztunk egymás mellett az ülőgarnitúrán, összeért a lábunk, melegség áradt szét a testemben, minden tökéletes volt vele.
Minden téren, úgy éreztem sosem voltam még ilyen boldog..
Mindenki elfogadta, mindenki megszerette..
Csiszolódtunk, minden ment a maga útján, aztán kezdtük magunkat összeszedni kicsit anyagilag, mindketten tettünk be pénzt a fizetésünkből, vagyis kb az egészet betettük és bármi kellett, megbeszéltük és megvettük ami kell.
Én hajlamosabb voltam átgondolni mindent 10*, biztos kell az nekünk?! Ő viszont meggondolatlanabb volt, az igazság valahogy a kettőnk elképzelése között volt.
Előfordult, hogy az egyik hétre csak 10 ezer forintunk volt, de meg akart venni egy karnist, meg ezt-azt hozzá, ami kb 6000 ft volt, kértem hogy ne vegyük meg, mert nem lesz pénzünk, de annyira rosszul éreztem magam, hogy belementem, hogy megvegyük.
Ezt-azt meg tudtunk venni, de nem volt igazán pénzünk a lakásra, magunkra.. megvettük ami kellett és ennyi.
Tönkrement a telefonja, azt mondta, hogy ő nem kap hitelt, egy régi apróság miatt, ezért én vettem neki részletre egy telefont.
Eljött a december, elmondta, hogy mennyire rosszul érzi magát Karácsonykor, mert Ő mindenkinek vett ajándékot, de Ő nem kapott semmit és elege is van a Karácsonyból.
A munkahelyével {a régivel} sem rendeződtek annyira a dolgok, nem kap onnan egy forintot sem, viszont ekkora lebetegedett.. Mivel a régi céghez volt bejelentve, ahol nem fizetik a táppénzt.. innen meg ugye nem kaphat, mert nem volt bejelentve.. így egész decemberben nem kapott egy kanyi pénzt sem.
Az én fizetésemből mentünk neki az ünnepeknek, az ajándékoknak, a csekkeknek stbstb.
{Karácsonyra kaptam tőle egy faliképet, ami ilyen “Csillagok állása” dolog van rajta.. Az volt rajta, hogy szeptember 23. - Ezt nem igazán értettem, mert ezen a dátumon nem történt semmi, de aranyosnak találtam és tetszett.}
Ráadásul valami támogatást rossz helyre könyveltek, ezért 160 ezer forintot vissza kellett utaljunk egy számlára, amit aztán egy héten belül vissza is kaptunk, de kölcsön kellett kérnünk, mert nem bírtuk kifizetni.
Miből is tudtuk volna?!
Januárban mikor újra elkezdett dolgozni, megváltozott a viselkedése, elmondta, hogy a kollègája H folyamatosan bántja, gyomorideggel jár be dolgozni, hogy átrendeződtek az erőviszonyok és H-val napi szinte konfliktusa van.
1-2 hétre rá H már olyan dolgokhoz folyamodott, hogy felregisztrálta B-t az egyik társkereső appra, nagyon ledöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy van még lejjebb.
Dühös voltam H-ra, amiért nem hagy minket békét, meg amiért ilyen gyerekesen viselkedik.
Rendeződtek kicsit a dolgok a cégnél {náluk}, és örültem, hogy újra minden rendben.
Mivel decemberben nagyon sok időt töltött itthon, és ugye itt nem igazán voltak barátai, teljesen játékfüggő lett. Amihez az újonnan vásárolt PS4 is sokat hozzátett.
Sokat veszekedtünk amiatt, hogy egyre kevesebb idő töltöttünk együtt, és egyre többet játszott. Nem figyelt rám, nem segített itthon, belesz*rt mindenbe.
Többször elővettem ezek miatt, de sokszor azt éreztem, hogy teljesen felesleges a dolog. Egyik fülén be, a másikon ki. Nyomkodta a telefonját, mikor beszéltem hozzá, és mikor visszakérdeztem, hogy mit gondol erről, csak annyit felelt, hogy “ezt már 4. alkalommal mondod el!”
Elmondtam neki, a 100. veszekedés alkalmával, hogy egyébként más nő már kib*szta volna a p*csába, de mivel végtelenül türelmes vagyok, állapodjunk meg abban, hogy fél9re mire hazaérek, fejezze be a játékot és maximum 3-4 este legyen olyan, hogy max fél 11-ig játszik.
{Iszonyatosan viselkedtem, mert nem volt más fegyver a kezemben.. kihúztam a PS4-et az áramból, vagy eldugtam a tartozékait a lakásban.. de ez már a vége volt..}
Megkértem, hogy menjünk el néha valahova, akárcsak egy kávéra.. randizzunk, beszélgessünk. Ugyanis az elején együtt kávéztunk, ekkor viszont már csak felkelt reggel, felöltözött és ment is.
Azt tudni kell, hogy egy iszonyatos felfázással küzdöttem ekkor, ami októbertől egészen márciusig tartott kb.
A kezelések, a magánorvos ára, mindenféle vizsgálat, de nem derült ki mi a bajom.
.. de közöttünk minden rendben volt egyébként.
A családjával egyébként jó volt a kapcsolatom annak ellenére, hogy nem is ismertem őket, csak videochatből, nagyon megszerettek, ugyanúgy ahogy B-t az én családom.
Ekkora nagyjából rendeződtek a dolgok közöttünk, már nem veszekedtünk, úgy éreztem végre elértek hozzá a szavaim.
Megint minden csodás volt, eljött a Valentín nap, megcsináltunk egy Tik Tok trendet és minden újra a régi volt. Együtt töltöttünk egy csomó időt, eljártunk sétálni, kávézni, néha reggelizni.
Minden a legnagyobb rendben volt, sokat filmeztünk, főztünk, minőségi időt töltöttünk együtt.
Rendeződött minden a régi munkahelyén, viszont! Jött egy levél egy behajtó cégtől.. Nem értettem mi ez?
Azt mondta ez egy rokonától rámaradt tartozás.. fizetnünk kell, havi 20 ezer forint 1 évig, aztán minden rendben lesz. Elhittem neki.
Közben megérkezett fényes sugaraival a tavasz és elindult a horgászszezon, de sajnos télen meg kellett váljon a horgászcuccaitól, mert visszavették Tőle, hogy kap majd másikat, de W befürdött a biznisszel és elúszott a cucca, szóval vennie kell másikat.
Fizetnünk kell időközönként 10-15 ezret, mert egy ismerősével rendelnek táskákat Angliából és itt drágábban eladják, ebből vesz cuccot.
Mondtam, hogy oké, legyen így🤷♀️
Aztán teltek a napok, hetek és eljött a nyár🤔
Egyik este már csak kb 10 perc kellett, hogy hazaérjen, hívott is, hogy mindjárt itthon van. Aztán eltelt másfél óra és nem volt sehol. Aggódtam érte, nem értettem merre jár. Történt valami otthon, a családjával?! Vagy vele? Cukorbeteg.. összeesett az utcán?
Elindultam volna lefelé, már a cipőmet vettem, mikor hallom nevetgélve felfele jönni a lépcsőházban.. én ekkor már a könnyeimet nyeltem az idegtől, hogy történt vele valami. Mosolygott, telefonált, ahogy belépett és közölte, hogy ne haragudjak, csak a másik tömbbe szólt J, hogy segítsen neki megcsinálni a bojlert, és Ő segített. Bocsánatot kért, hogy nem reagált a hívásokra.
Eljött a születésnapom ideje is.. és annyira beharagozta, hogy milyen csodálatos ajándékot fogok kapni.. teljesen extázisba kerültem, mire végül csokit és virágot kaptam, ami egyébként nagyon szép dolog.. illetve egy tök egyszerű {átlátszó} pár száz forintos tokot a telefonomra.
{Bár elmondta, hogy ezt a tokot, ami kb minden boltban van, mennyire nehezen találta meg nekem..}
Mivel nem látta a fesztelen örömöt az arcomon, azt mondta névnapomra sokkal szebb ajándékot kapok majd.
Kaptam is! Egy doboz Raffaellot.
Eljött a június, a szülinapja.. Vettem neki egy Media Marktos utalványt, lufira kötöttem, egy szelet tortát gyertyával!🥰 Nagyon boldog volt.
Aztán jött a legfontosabb vízválasztó dolog, elmentünk itthonról 1 hétre, 3.5 nap horgászat, 3.5 nap a családjával.
Találkoztam a gyerekkori barátjával és neki a családjával. {Így voltunk, ők 4en, meg mi 2en} 1-1 sátorban.
Mostoha körülmények között, este hűvös holtágvíz egy vödörből, meg tusfürdő, mosdó az egész horgászhely területe, ameddig a szem ellát.. de egyébként azon kívül, hogy az életemet tudtam volna adni egy rendes tusolóért, nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán találkoztam a családjával, akik végtelenül aranyosak voltak velem, és egyből befogadtak.
Egyik este beszélgettem az anyukájával.. hogy szegény B-nek meghalt a barátja.. azt mondta Ő nem tud ilyenről. Aztán elmondtam a nagybátyja tartozását, neki nincs is nagybátyja.. az a saját tartozása, csak biztos szégyellte. Az anyukája azt mondta, hogy látja, hogy a fia mennyire boldog mellettem és örül, hogy végre megkomolyodott.
Ekkor kezdett egy kis zavar lenni a gépezetben?! B hazudott nekem? Hiszen mindenünk megvan.
Beszéltem vele erről, azt mondta, hogy sajnálja.. Megbocsátottam neki, ezt is..
Teltek a napok, programokat csináltunk, megismertem a családja többi részét is.. mindenki nagyon kedves volt velem..
Aztán eljött a péntek este éjfél.
Kaptam egy üzenetet.
Egy lánytól.
Akit ismerek.
Azt állította, hogy viszonyuk van.
Küldött közös képeket.
Azt mondta 6 hónapja tart, mi ekkor 9 hónapja éltünk együtt.
Nem akartam elhinni, ekkor voltunk 2 napja a családjával.. ott “aludtunk” az anyukája házában..
Pont filmeztünk, mikor elkezdett csipogni a telefonom.
Kérdőre vontam, azt mondta nem is ismeri a lányt.
Nincs közöttük semmi.
El akartam hinni, és ordítani akartam, mindenem ekkor kezdett el összedőlni, mint egy kártyavár..
Eljegyzésről álmodoztam, a családja is ebben reménykedett, ehelyett egy szobában ültem éjfélkor, egy “idegen” lánnyal beszéltem, akivel elvileg megcsalt B. Vagyis pontosabban nem megcsalt, hanem egy 6 hónapos viszonyt folytatott.
Levegőre volt szükségem.. az öccse kint cigizett az előszobában a barátnőjével, kimentem hozzájuk és elöntött a sírás. Nem bírtam visszafogni magam, csak zokogtam.
Közben többször csipogott a telefonom:
* Gyere be, beszéljük meg.
* Meséld csak el mindenkinek.
* Látom, nem velem akarod megbeszélni.
* Ha bejössz, kapcsold le a laptopot.
Bementem, azt mondta beszéljük meg, nem tett semmit, a csaj zaklatja és szét akar minket választani.
Istenem, mennyire bolond voltam.. Minden szavát elhittem.. de közben kételkedtem is..
Eljött a következő nap, a következő családi program, és nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy történt valami.
{Ohh el is felejtettem, februárban hazahozott egy halas pólót meg egy bögrét. A lány azt mondta, Tőle kapta Valentín napra, B pedig azt mondta Szegedről hozta, ahova mentek a céggel.}
Másnap abban a pólóban mondta nekem, esedezett, könyörgött, hogy bocsássak meg neki és kezdjük új lappal a dolgot. {Azt mondta nem feküdt le a lánnyal.}
Aztán kaptam egy üzenetet, hogy a telefonszámla 35 ezer forint, ami addig max 14-15 ezer forint volt. Egyből megnéztem, 10 emelt díjas sms, egy pornó oldalra.
Teljesen kiakadtam, hogy ez mégis mi.. azt mondta a gyerekkori barátja ajánlott neki egy oldalt, nem gondolta, hogy fizetős.. nagyon sajnálja, többet ez nem fordul elő.
Megbocsátottam neki.
Hazajöttünk, elbúcsúzott a családjától.. vasárnap volt.
Ő ment hétfőn dolgozni, én itthon maradtam kitakarítani, meg mosni.
Újra nagyon kedves volt velem, úgy éreztem nem hazudik nekem, időben hazaér, szeret, nincs semmi baj.
Majd eljött a péntek.
Bejelölt egy lány, volt egy csomó közös ismerősünk, hát visszajelöltem.
..és ekkor borult meg minden.. összeomlott, amiben addig hittem..
Kaptam 30 screenshotot, messenger és viber üzenetekb, amiben benne volt januártól kezdve, hogy miket csinálna vele, mikor aludtam B mellett, Ő azt írta a lánynak, hogy bárcsak ott lenne mellette.
Kiderült minden..
Hónapokon keresztül csalt, reggel a lány vitte dolgozni, szexeltek a kocsiban, azért indult korábban.. este a lány hozta haza.
Ha dolgoztam a lánynál volt, együtt jártak bevásárolni.
Vagy nálam voltak.. a saját ágyamban b*szta meg, hónapokon keresztül.
Aztán mikor beteg voltam, annyit írt a lánynak, hogy “megint nem megy dolgozni, nem hiszem el, nem tudsz feljönni”.
Neki azt mondta lakótársak vagyunk és nincs közöttünk semmi..
Ja arról nem is beszélve, mikor 1.5 órát késett, és ugye J-nél volt.. J egy nem létező személy..
Minden egyes szava hazugság volt..
A behajtó, a cukorbetegség, a póló+bögre, a telefon, a H-val való rossz kapcsolata, és az egész kapcsolat..
A munkahelyemen voltam és úgy éreztem, hogy nem jut be elég levegő a tüdőmbe, hogy nem kapok levegőt, haza kell mennem.. beteget jelentettem és hazajöttem.
Elküldtem B-nek a sok fotót, utolsó pillanatig tagadott mindent, neki nincs ideje ilyenekre, neki nincs is Vibere, azt se tudja kb ki ez a lány.. majd megbeszéljük, ha hazaér..
Elkezdtem összepakolni a cuccát, megbeszéltük ugyanazt a sz*rt 100szor, hogy nem csinált semmit, és szépen hajnali 2kor kilépett az életemből.
Itt hagyta a telefontartozását, amit még 10 hónapig fizetek.. és itt hagyta a darabokra szaggatott szívemet, de legalább segített abban, hogy máskor jobban figyeljek a jelekre, és hogy sajnos a szerelem sajnos nem ír felül mindent.
Iszonyatosan hosszú lábadozás következett, ami még most is tart, viszont talán mostanra, ezzel hogy ezt szavakba tudom önteni, örökre leteszem ezt a sekélyes és végtelenül undorító love storyt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése